Zala egy titokzatos vidék. Végtelen erdők és nyugodt szőlődombok. Na és a Hegyke! Amit idén már hatodmagunkkal készítünk, hozhatunk forgalomba ezen a néven, és amire rendkívül büszkék is vagyunk. De vajon jogos-e ez a kollektív büszkeség? A válasz kiderül az alábbiakból, ugyanis végre alkalmam nyílt megkóstolni a már piacon lévő tételeket, szám szerint egyelőre ötöt.

Mit és miért kóstol a borász?

Az apropót egy sajtókirándulás szolgáltatta a Hotel Karos Spa****-ban, Zalakaroson (ezúton is köszönöm a lehetőséget!), ahol turisztikai magazinok, blogok szerkesztői és szerzői voltak a vendégek. Ez az esemény döbbentett rá arra, hogy ugyan a hivatalos bírálatig a saját és a kollégák mintáit is oda-vissza ízlelgettük, a végső, piacra került tételek közül szinte csak a sajátunkat mutatom be és kóstolom rendszeresen. Bevallom, ezt magam is súlyos hiányosságként értékelem, hiszen egy ilyen márka esetében a rendszeres minőségellenőrzés elengedhetetlen (lenne). „Na de majd most!” – gondoltam, és még mielőtt nekiláttam volna, elhatároztam, hogy ezután másként lesz, az utólagos termékkövetést is megszervezzük, megvalósítjuk.

De hogy sikerült a várva várt kóstoló? Nem bánom, ha spoiler-ezés, előre elárulom, mert kikívánkozik belőlem: nem csalódtam! Sőt! Nagyszerű élmény volt, összesen 3 (4) alkalommal (a 4. azért zárójeles, mert ugyan bele-bele szagoltam és kortyoltam a bemutató során, de annyi mondanivalóm volt, hogy a szűk 1 órában csak beszéltem és beszéltem, igazi értékelésre nekem nem volt időm – a vendégeknek természetesen igen).

Ami igazán érdekelt, hogy sikerült-e mind az ötünknek kifejezni Zalát, a Zalai Borvidéket, egységes-e valóban a stílus? Ráismerek-e egy-egy pince sajátosságaira, kifejeződnek-e a nüansznyi különbségek, és egyáltalán szerethetők, jó ivásúak-e tényleg ezek a borok? Megannyi kérdés, jöjjenek a válaszok, de haladjunk sorjában!

Hegyke 2024 kóstolás indul

Az első június 16-án, késő délután, otthon a teraszon, még a nagy kánikulák előtt, kellemes időben, borok szépen behűtve. A zárójeles másnap a Hotel Karos Spa éttermében, kedves, segítőkész személyzettel megtámogatva, közben vetítés, és sok-sok mondanivaló. Itt meg kell állnom egy pillanatra, hogy elmondjam, a társaság érdeklődő volt, és csupa jó véleményt tolmácsoltak. Aminek én örültem. Majd eltelt közel egy hét, de annyira kíváncsi voltam, hogy őrzik-e ezek a borok a minőségüket a bontott palackokban is, hogy a következő vasárnap fogtam magam, fölmentem Tasmániába és ráfordultam még egyszer, illetve kétszer!

Hogy emeljem a tétet, az első kör mintaszerű kóstoló volt, tiszta fejjel, tiszta ízlelőbimbókkal (már az akácillat sem „zavart”, hisz rég elvirágzott). A másodikban viszont megnéztem, mit tudnak, ha az élvezetért fogyasztom, vagyis bedobtam egy szelet kenyeret a pirítóba, elővettem a déli levesből kimentett velőscsontot, megtettem velük, amit kell, és bizony a velős pirítós mellé próbálgattam a Hegykéket. (Érzékenyebbek ugorják ezt át, de Uram bocsá’ haraptam hozzá némi erős paprikát is; mit csináljak, én így szeretem!) És mondanom sem kell, minden korty után szorgalmasan jegyzeteltem.

Ami pedig minden alkalom végén és a jegyzetek összefésüléséből is kikristályosodott, az nem más, minthogy mi, zalai borászok nagyon jól oldottuk meg a feladatot. Erről persze lehet azt gondolni, hogy ezt csak én mondom, de a kétkedőknek javaslom, vásároljanak Hegykét, sőt Hegykéket! Ha pedig más a véleményük, osszák meg velem! Abból is tanulunk, fejlődünk, és megyünk előre.

Egy jól sikerült házasítás

Mindegyik bor hozta az elvárt stílust: üde, friss, lendületes, ugyanakkor tartalmas. Külön izgalmat nyújt, hogy ezen belül felfedezhetők az egyéni jegyek, az egyediségek is, a borász keze munkája, elképzelése és a szőlőterületek, a pince adottságai. Ami még engem is meglepett, az az illatok komplexitása. Nem tolakodó, de határozott, szinte kizárólag elsődleges aromák, egyaránt florális és gyümölcsös jegyekkel, itt-ott azért a tartályos érlelés kezdődő zamataival. (Csak szólok, hogy pár hónap múlva esélyes bizonyos palackbuké kialakulása is, ami még összetettebbé teheti az élményt!)

Ebből a magam szerény képességeivel is képes vagyok arra a következtetésre jutni, hogy igen, a Hegyke lényege, miszerint a házasításhoz Bakonyi-fajtákat használunk: telitatlálat. Az illaton túl ezt csak erősítik a kortyok lenyelése utáni érzetek, többek között az a bizonyos „hú, de jól esne még egy korty” érzés. Azért azt hozzá kell tenni, hogy az aroma kavalkád, ami az illatokban tetten érhető, ízlelés közben némileg egyszerűsödik a citrusos, zöldalmás, birses jegyekre, de ez nem hibája egyiknek sem. Szép savgerinc, közepes test és alkohol, szájat kitöltő korty, közepesen hosszú lecsengés. Pont, amilyennek megálmodtuk: jó ivású, szerethető mindegyik!

A 2024-es Hegyke öt arca

És akkor lássuk egyenként, hogyan hatottak rám az egyes tételek! A kóstolási sorrend mindig véletlenszerű volt, itt most a 3 forduló „összesített eredményét” közlöm ABC-sorrendben.

Cika Pince Hegyke 2024 – kissé mélyebb szín, az egyik legszebb illat a mezőnyben, a florális jegyek mellett felfedezhetők a zöldalmás, körtés, sőt trópusi gyümölcsös (sárgadinnye, mangó) aromák is. Egészen érett szőlőre utal, hogy a 2. körben megjelent némi mézesség is. Ízben a citrusok felé billen az aromakép, kis zöldalmás beütéssel, köszönhetően a közepesen magas – magas savtartalomnak, végül a lecsengés is közepesen hosszú. Igazi Hegyke.

Dóka Éva Pincészet Hegyke 2024 – szép friss illat, mindhárom alkalommal az ananász volt az első asszociációm. Vagyis a virágosság mellett inkább a déligyümölcsök dominálnak, amit ízben is „hoz”, megtámogatva egy nagyon harmonikus savszerkezettel, komplexitással és az elvárt közepes lecsengéssel, imádni való utóízzel.

Keszler Birtok Hegyke 2024 – kevésbé citrusok, inkább a körte, kajszi, birs, ami „beugrik” az első illatélmény alapján, a valószínűleg jól beérett alapanyag pedig hoz egy kis trópusi hangulatot is. A kellő savgerincet megtámogatja egy pici maradék cukor, ettől a bor még száraz, de kerekebb, kívánatos utóízzel.

Medvebor Hegyke 2024 –Az első alkalomnál nekem „kiugrott” a Cserszegi, nagyon szép fűszeres illatélményt okozva, sőt, némi érlelési zamatokat is véltem fölfedezni, ami egyértelműen fokozta a komplexitást. Talán a legtartalmasabb tétel, amihez a kis maradék cukor is hozzájárulhat, szép egyensúlyt tartva a savakkal.

Tóth Pince Hegyke 2024 – Főként citrusfélék alkotják az illatmátrixot, de felfedezhetőek  virágos jegyek is. Egyértelműen ezt hozza ízben, az Olaszrizling keserűmandulájával kiegészülve, könnyedebb testtel, élénk savakkal, a „kötelező” közepes lecsengéssel.

És hogy a borkedvelőknek mit javaslok? Kóstolják, kóstoljátok a Hegykét! Ahány verzió, annyi kaland, annyi élmény – mind Zalából, Zaláról. Úgy, ahogyan azt a zalai borászok megálmodták. Egészségetekre!