Találkozás
Ismertük a tájat, amelyben benne éltünk mi is, a szőlő is. De egyszer csak úgy éreztük, most találkoztunk igazán és mintha mindez nem véletlenül történt volna. Szerencse vagy véletlen? A zalai táj üzenete számunkra, hogy érdemes szeretettel művelni a szőlőt. Borral egy szinte még gyermekkori élményben találkoztam: „a megcsillanó napsugarak, az újbor semmihez sem fogható, csodálatos illata, kacér ízei és az a pici kis mámor tökéletes egységgé olvadtak össze! Talán még nem tudtam, de ebben a találkozásban a sorsom akkor és ott eldőlt.” És persze egymással, mert ezt itt és így, csak mi ketten tudjuk.
Dóka Éva
dűlők
A dűlőnevekről jót vagy semmit. Na jó, csak egyet. A Zalai Borvidék egyik érdekes területét a régi öregek Bűnbányának hívták. Állítólag azért, mert a grófkisasszonyok ide jártak bűnbeesni. De lehet, hogy ez csak legenda, mi is csak úgy hallottuk. A dűlőnevek sok történelmi és néprajzi adatot őriznek.
Azért szeretnénk, ha a dűlőink híresek lennének, mert kiváló adottságúak. Amire az is bizonyíték, hogy már 150 éve is így hívták őket és szőlőt termeltek rajtuk. Sőt, még régebben is. Ezt hívják hagyománynak. A pogányvárit már évszázadok óta művelik. Az első írásos emlék 1279-ből maradt ránk.
A Dóka Éva szőlőterületei a Zala-völgyet kísérő csáfordi és aranyodi, valamint a Kis-Balaton közelében elterülő pogányvári dombokon helyezkednek el, összesen 27 hektáron. Csáford, Aranyod, Pogányvár – Zala legjobb dűlői.